Tiltsuk be a prostitúciót? Kajsa Ekis Ekman: Igen, mert a prostitúció a nők megalázása

A prostitúció elvileg igen egyszerű dolog. Szex két ember között: az egyik akarja, a másik nem. A vágyat az utóbbinál a fizetség pótolja.

Minden prostitúció alapja a vágy hiánya, mindegy, hogy eszkort-lányokról, vagy tényleges szex-rabszolgákról van szó. Mindig ugyanaz a helyzet: az egyik fél akarja a szexet (ő a kliens), a másik pedig nem (ő a prostituált). Pénzzel pótolható a vágy hiánya, sőt akár az is megfizethető, hogy szimulálja a vágyat a prostituált – de ez csak mind az alaphelyzetet erősíti, tehát, hogy a prostituált ténylegesen nem akarja a szexet. Ha ugyanis mindkét oldalon természetes vágy lenne, nem kéne fizetni a szexért. Azt nem prostitúciónak, hanem normális közösülésnek neveznénk – ahogy azt mindannyian ismerjük is az életünkből. Egy egyéjszakás kaland, ahol mindkét fél akarja, valóban a szexuális szabadság megnyilvánulása, de a prostitúció éppen ennek tagadása: ott nem örömből, vágyakozásból, szabad akaratból közösül az egyik fél.

Ez csak a prostitúció egyik gondja. A másik az erőszak jelenléte. A kitartók, az elnyomás, a magas halálozási ráta jelenléte. Egy egész iparág épülhet a szexuális vágy asszimetriájára, arra, hogy az egyik fél akar szexet, a másik pedig nem. A szexuális emberkereskedelem leginkább nőket és lányokat sújt. A szexuális munkára eladott emberek 98 százaléka nő. A prostitúciós erőszak tehát elsősorban nőket sújtó erőszak.

Persze manapság sokan szexmunkának hívják a prostitúciót, s úgy tesznek, mintha ez egy normális foglalkozás lenne. E vélemény szerint a szexuális szolgáltatás éppen nem jogsértést, hanem egy új jogot alapoz meg: jogot arra, hogy mindenki áruba bocsáthassa testét, és fizetségért akkor is vállaljon szexet, ha amúgy azt nem kívánja.

A tilalomellenes érvek arról szólnak, hogy ha legalizáljuk a prostitúciót, akkor eltűnnek a negatív hatások, lehetőség lesz jobb ellenőrzésre, biztosabb fizetésre. Szerintük a prostitúció önmagában nem elítélendő, mert arra a két személyre tartozik pusztán, akik a szexuális aktusban résztvesznek. Nemritkán szakszervezetek, feminista szervezetek tesznek úgy, mintha itt egyszerű munkáról, szolgáltatásról lenne szó. Amikor jogokat követelnek a prostituáltaknak, eleve abból indulnak ki, hogy ez ugyanolyan tevékenység, mint bármi más, ami munkaszerződés vagy szolgáltatás keretében igénybe vehető. Pedig valójában a “munka” kifejezését csak ironikusan lehetne használni a prostitúció kapcsán.

Mára azonban a posztmodern baloldal és a neoliberális jobboldal egyaránt munkáról beszél a prostitúció kapcsán. Eszerint nem férfi-nő-viszonyról, hanem egyszerű üzleti tranzakcióról lenne szó. Ez a szemlélet egyszerűen elfedi, hogy igenis egy nemileg meghatározott viszony a prostitúció: a prostituáltak jelentős többsége nő vagy lány, míg a kuncsaftok jelentős többsége férfi vagy fiú. Amikor “keresletről” meg “kínálatról” beszélnek egyesek, eltussolják, hogy itt valójában a nők férfiak általi kizsákmányolása a főszabály.

Kulturálisan a “kurtizánság” szolgál a probléma elfedésére. Egyes értelmiségi körök szívesen kultiváltják a kurtizánságot, mint egyfajta felszabadult életformát. Mintha menő dolog lenne a prostitúció. Maga a “kurtizán” szó érdekessé teheti a legunalmasabb könyvet is, mert szabadságot, kalandot, sikamlós vágyakat ígér. Ezen értelmiségi nyelvezet úgy véli, hogy így fejezheti ki tiszteletét a társadalom által megvetett kurvák felé. Ez azonban elfedi a prostituáltak előtt is saját problémáikat: a “kurtizán” szó egyesek nyakékként viselik, hogy így bizonyítsák, bizony, ők mégsem kurvák.

Az egész azonban nem jó másra, mint hogy legitimálja a szexipart. Mivel a jelenséget gazdasági fogalmak mögé rejtik, vagy kulturálisan megszépítik (mindenféle klisékkel), a társadalom nem néz szembe a prostituáltak kiszolgáltatottságával, kizsákmányolásával, nyomorúságával, egyenlőtlenségével. A szexipar persze érdekelt abban, hogy legalizálják a tevékenységeit, mert így még több bevételre tehet szert. Ausztráliában például már a tőzsdén is megjelentek.

A prostitúció azonban nem olyan munka, mint bármi más. A prostituált nők és lányok halálozási rátája negyvenszer nagyobb, mint más “munkakörökben”. Dr. Melissa Farley vezetésével 2003-ban kilenc országra kiterjedő széles vizsgálat foglalkozott a prostituáltak helyzetével, több mint nyolcszáz prostituálttal készült interjú. Eszerint 71 százalékukat ért már erőszakos támadás, 63 százalékukat erőszakolták már meg, és 89 százalékuk mondta azt, hogy ha lenne rá lehetősége, azonnal kiszállna a prostitúcióból. Melyik másik munkakör, foglalkozás esetében vannak hasonló számok?

Minden olyan társadalomnak, amely a nemek közötti egyenlőségre, egymás kölcsönös megbecsülésére törekszik, határozottan fel kell tehát lépnie a prostitúció ellen. Nem a prostituáltakat, hanem a prostitúciót kell büntetni! Harcolni kell a kizsákmányolók, a szexipar és a kuncsaftok ellen! A kuncsaftnak ugyanis tényleg van szabad akarata, ellentétben a prostituálttal.

Svédország 1998-ban fogadott el törvényt, amely tilja a szexuális szolgáltatásokat. A svéd törvény a világon elsőként a kuncsaftokat vette célba. Azaz szexuális szolgáltatást nyújtani továbbra is legális, azt azonban nem lehet jogszerűen igénybe venni. Egy harminc éves harc nagy eredménye lett ez a törvény!

Mára egyértelműen látható, hogy e törvény jelentős mértékben csökkentette a szexvásárlást. A szexiparnak pakolnia kellett, és odébb állni kényszerült. Korábban minden nyolc svéd férfiből egy vásárolt szexuális szolgáltatást, mára ez az arány lecsökkent, és minden tizenharmadik férfi vesz csak ilyet igénybe. Németországban, ahol továbbra is legális a szexipar, minden negyedik férfi vásárol szexet magának.

Sokszor hallani azt az érvet, hogy a férfiak számára “természetes” a szexuális vágyak ilyen kielégítése, a szex megvásárlása. De ez nem igaz, mert látható, hogy a svéd törvényeknek sikerült csökkenteniük ezt a hajlandóságot – azaz mégsem egy leküzdhetetlen, természetes vágyról van szó.

Sőt, a svéd társadalomban megváltozott a prostitúció megítélése is, a többség lúzernak tartja azt a férfit, aki pénzért jut csak szexhez. Egy igazi férfi ugyanis nem csak akkor kell egy nőnek, ha előtte kiperkálta a pénzt.

Ez nem jelenti azt, hogy a svéd társadalomban teljesen eltűnt a prostitúció. De az 1998-as törvény egyértelművé teszi, hogy mások kizsákmányolása sohasem lehet természetes vagy biológiai igény.

A szexiparnak akkor fellegzik majd be, ha a férfiak végre nem pénzért akarnának szexet vásárolni. Az igazi, szabad akaraton nyugvó szexuális együttlét lényege, hogy mindkét fél vágyik a szexre. Pénznek itt nincs helye.