Stop-Férfierőszak Információs Vonal

A párkapcsolati erőszak elkövetőinek 90 %-a férfi.
A bántalmazás sérti a nők és gyermekek legalapvetőbb emberi jogait. Lehet, hogy a bántalmazó pillanatnyilag eléri vele a célját, és a párja azt teszi, amit ő akar, de hosszútávon rombolja kapcsolatait és életre szóló kárt okoz gyermekeinek. Kizárólag a bántalmazó felelős azért, hogy ez ne történjen meg többé.

Ha férfi vagy:

• és te is bántalmazol, ám változtatni akarsz magatartásodon,
• vagy tevékeny részt akarsz vállalni a nők és gyerekek elleni erőszak felszámolásában,


a Stop-Férfierőszak Információs Vonalon, amelyet akár név nélkül is hívhatsz, erre a feladatra kiképzett férfi önkéntesek várják hívásaidat ünnepnapok kivételével csütörtökönként 18 és 21 óra között a 06-1-344-3802-es telefonszámon.

Háttér

Magyarország első férfierőszak elleni információs telefonvonala 2006. november 16. óta üzemel. A Stop-Férfierőszak Vonalon erre a feladatra kiképzett férfi önkéntesek várják a hívásokat mind a saját uralkodó, bántalmazó magatartásukon változtatni kívánó férfiak, mind a nők és gyerekek elleni erőszak felszámolásában tevékenyen részt vállalni akaró férfitársaik részéről. A Stop-Férfierőszak Vonal hívható ünnepnapok kivételével csütörtökönként 18 és 22 óra között a 06-1-3443802-es telefonszámon.

Munkánk célja, hogy a családon belüli erőszak megelőzéséhez és a bántalmazó kapcsolatban élő nők és gyerekek védelméhez oly módon járuljunk hozzá, hogy az erőszak elkövetői oldalára irányítjuk a reflektorfényt. Illetve a partnerük fölött uralkodó, partnerüket manipuláló vagy bántalmazó férfiak magatartásában akarunk változást elérni. A Stop-Férfierőszak Projekt ezeket a célokat elsősorban tájékoztató kiadványokkal, ismeretterjesztő honlappal, és szakemberek képzésével valósítja meg.

A projekt egyik kiindulópontja az, hogy a bántalmazó magatartás hátterében nem személyiségbeli torzulások vagy kommunikációs problémák állnak, hanem a férfiak nők fölötti hatalma és annak a hétköznapokat is átszövő megnyilvánulásai. (Erről többet kiadványainkban olvashat.) Ezért a bántalmazó magatartás megváltoztatása sem képzelhető el anélkül, hogy a társadalom ráébredjen erre, és arra késztesse magát a bántalmazót és a bántalmazást szótlanul elfogadó férfitársait, hogy felelősséget vállaljanak az erőszak felszámolásáért. Hosszú távon csak ez a szemléletváltás tud hatékonyan hozzájárulni a bántalmazás megelőzéséhez. Ahhoz, hogy az ehhez szükséges ismeretek minél közvetlenebbül juthassanak el magukhoz a férfiakhoz, a Stop-Férfierőszak Projekt keretében egy olyan információs telefonvonal működik, ahol férfiak, akár bántalmazók is, anonimitásukat megtartva juthatnak tanácsadáshoz.

A nők elleni erőszak megelőzése, hatásainak csökkentése elsődlegesen állami kötelezettség, amire Magyarországot számos nemzetközi jogi dokumentum kötelezi. E dokumentumok tényként kezelik, hogy a nők elleni erőszak férfierőszak. Ezek közül ki kell emelni a Nőkkel Szembeni Megkülönböztetés Minden Formájának Felszámolásáról 1979. december 18-án New Yorkban elfogadott egyezményt (CEDAW), az 1994-es kairói Népesedési és Fejlődési Nemzetközi Konferencia (ICPD) záródokumentumát, valamint az Európa Tanács Miniszterek Bizottságának 2002. évi 5. számú ajánlását a tagállamok felé, amely a nőknek az erőszakkal szembeni védelméről a következőképpen fogalmaz: „Ismerjék el, hogy a nőkkel szemben a férfiak által elkövetett erőszak jelentős strukturális és társadalmi probléma, amely a nők és a férfiak közötti egyenlőtlen erőviszonyokon alapul, és ezért ösztönözzék a férfiak aktív részvételét a nőkkel szembeni erőszak felszámolására irányuló fellépések során.”

Az említett dokumentumoknak nem kevésbé aktuálisak Magyarországon, ahol a párkapcsolati erőszak áldozatainak 90-95 %-a nő, elkövetőinek 90-95 %-a pedig férfi. Mindezek mellett a nők szerepe a helyzetüket érintő döntések meghozatalában, a foglalkoztatásban, a tulajdonviszonyok területén egyaránt marginális; helyettük férfiak döntenek a legfontosabb kérdésekben. A fenti adatok tükrében különösen kétségbeejtő, amikor az állami szervek által kutatásra, publikációk megírására felkért szakértők női elkövetőkről és férfiáldozatokról írnak, a bántalmazók személyes felelősségét relativizálva az erőszakot patológiás tünetként jelenítik meg, és olyan célokra használják fel a jelenség kezelésére fordítható forrásokat, amelyek nem teremthetik meg az áldozatok fizikai biztonságát.

A nemzetközi dokumentumok szellemiségét névleg a magyar parlament is magáénak vallja, mint ahogy ez kiderül a 2005-ös nemzeti bűnmegelőzési stratégia családon belüli erőszak megelőzésére vonatkozó cselekvési tervéből:

„A családon belül elkövetett erőszakos cselekmények miatt jogerősen elítéltek és más önként jelentkezők számára a hatékony reintegrációt szolgáló szakmai feltételek megteremtésével rehabilitációs programokat és tréningeket kell szervezni.” (1036/2005. (IV. 21.) Korm. határozat a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája céljainak végrehajtásából származó 2005-ben és 2006-ban megvalósítandó feladatokról., 9. a)

Az említett szabályozási irányokba hatékonyan illeszkednek olyan civil kezdeményezések, mint a férfiakat megszólító információs vonal, amely olyan nemzetközi bevált gyakorlaton alapul, amelyet az elmúlt évtizedekben sikerrel alkalmaztak Észak-Amerikában, Skandináviában és számos más európai országban. A Stop-Férfierőszak Projekt ezeket adoptálja Magyarországon, annak ellenére, hogy egy optimális közegbe többek között olyan – jelenleg hiányzó – eszközök is beletartoznának, mint a bántalmazott nők rendelkezésére álló bentlakásos krízisközpontok működőképes rendszere, illetve a családon belüli erőszak önálló törvényi szabályozása és ezen belül olyan távoltartó rendelkezés megalkotása, amely garantálni tudja a bántalmazottak közvetlen fizikai biztonságát.

A Stop-Férfierőszak Vonal természetesen nem vállalkozhat a bántalmazó férfiak „megjavítására”, vagy arra, hogy egyedi esetekben azonnali pozitív hatást érjen el. Ugyanakkor hozzájárulhat az erőszaktól elhatárolódó férfiak társadalmi bázisának létrejöttéhez. A projekt kiindulópontja szerint hosszú távon csak a férfiak képesek a patriarchális sémákból eredő férfierőszak megszüntetésére. Ezért a projekt keretében erre a feladatra kiképzett telefonos ügyelők elsődleges feladatuknak azt tekintik, hogy a betelefonáló, illetve a kezdeményezéshez csatlakozni kívánó férfitársaikat szembesítsék hatalmi, bántalmazói attitűdjeikkel és támogassák őket a változásban. Így elkerüljük a bántalmazást betegségnek tekintő felfogást, amely nem alkalmas arra, hogy a bántalmazó felelőssége egyértelműen megállapítható legyen. Ily módon információs vonalunk bővítheti a bántalmazás problematikájára érzékeny férfiak számát és elősegíti egyes áldozatok biztonságának kialakítását.

Tartalom