Szil Péter: Prostitúció, férfiuralom

Jelenleg Magyarországon egy nem nagy létszámú, de befolyásos csoport gyakorol nyomást a társadalomra a prostitúció legalizálása, a bordélyházak újbóli bevezetése és annak érdekében, hogy a magyar állam mondja fel az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában kötött New York-i egyezményt. Ez a csoport nemcsak a prostitúcióból közvetlenül hasznot húzó személyiségekből áll, található köztük jogász, pszichológus, politikus, köztisztviselő is.

Velük szemben legmarkánsabban a nemrégen született a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom (www.prostitucio.hu) emeli fel szavát. E mozgalom a prostitúció kezelésének svéd modelljét szorgalmazza, amely tiltja és bünteti a prostituáltat használó kliens tevékenységét.

A svéd példa

Amikor először vetődött fel Magyarországon a svéd példa tanulmányozásának szükségessége, akkor a pornográfia - egy a prostitúcióval szorosan összefüggő téma - került terítékre. Svédország világelsőként tette a pornográfiát társadalmilag elfogadott jelenséggé. Kövessük-e a svéd (pornó) modellt? volt a címe annak az esszének, amelyet 1990-ben írtam, úgy is, mint 1974 óta Svédországban élő és a témával régóta foglalkozó szakember, a BUKSZ (Budapesti Könyvszemle) számára. Ebben olyan magyar közvélemény-formálók írásait elemeztem, akik a nyolcvanas évek közepétől nevüket adták a pornográfia társadalmi legalizálásához, és magukat azóta is makacsul tartó tévhiteket terjesztettek. ("Skandinávia élő példája a pornó jótékony hatásának vagy legalábbis veszélytelenségének", "a szexuális felszabadulásnak elengedhetetlen feltétele a pornó szabadjára engedése" stb.) Csak éppen azt ignorálták vagy titkolták, hogy időközben Svédország a pornográfiát korlátozó törvények meghozatalában is megelőzte a többi fejlett nyugati országot. Sőt, a hatvanas évek skandináv "szexuál-liberálisai" már a nyolcvanas évek elején maguk is szembefordultak korábbi felfogásukkal. Addigra ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a pornográfia nem a magányos férfiak szexuális önmagára találásához vezetett, hanem a nőkkel szembeni gyűlölet és erőszak legvisszataszítóbb formáit hozta felszínre.

A prostitúció kezelésének svéd modellje szorosan összefügg azzal az úttal, amit a svéd társadalom a pornográfia megítélésében (illetve a nemek közötti egyenlőség, valamint a nők és gyermekek elleni erőszak külön cikket érdemlő kezelésében) bejárt. Magyarországon ellenben továbbra is közszájon forognak azok a ködös nézetek, amelyek a nyolcvanas években részben éppen a svéd tapasztalatok félreértelmezése révén alakultak ki, és amelyeket már tizenöt évvel ezelőtti írásomban is megcáfolni igyekeztem. Már csak ezért is érdemes visszakanyarodni a pornográfia alapfogalmaihoz.

A pornó és a nemi vágy

A pornó valójában nem a férfiak nemi vágyáról szól, hanem arról, hogy a férfiak hogyan tanuljanak bele a férfiszerepbe. Aki a pornó segítségével alakította ki (társadalmi, nem pedig biológiai) nemi azonosságát, és ezért nem tanulta meg, hogy mi a különbség fantázia és valóság között, az szükségszerűen a pornóhoz fog visszatérni később is, amikor ennek az azonosságnak a megerősítését keresi. Ezért él sok férfi kettős életet: a pornográf fantáziák világában és a valóságos, saját szexualitással rendelkező nőkkel való kapcsolatában. E két világ azonban sohasem ér össze, erről sok fájdalmas eset kapcsán győződhettem meg, mint gyakorló pszichoterapeuta. Van azonban egy világ, ahol a szerep által diktált vágyfantáziák beteljesülhetnek, anélkül, hogy egy férfinak szembe kéne néznie saját bizonytalanságával és a kapcsolatteremtés, illetve kapcsolatmegtartás hétköznapi nehézségeivel. Ez a prostitúció világa. Ezért fordulnak férfiak prostituáltakhoz, vagy használják ki uralmi helyzetüket olyan kultúra megteremtésére, amelyben férfiak pornográf fantáziái válnak a női szexualitás definíciójává és mércéjévé. A görög eredetű "pornográfia" szó a "prostituált leírását" (porné + grafia) jelenti. A pornográfia, a nők tárgyként való ábrázolásának funkciója ugyanaz, mint a prostitúcióé: a láthatatlan férfi vevő szexualitásának kiszolgálása. A megvásárolt kép vagy szöveg vagy hús-vér aktus valódi főszereplője a láthatatlan kliens, az ábrázolt vagy valós női test csak az ő maszturbációjának eszköze.

A svéd parlament által 1999-ben elfogadott törvény a szexuális szolgáltatások vevőjét bünteti, nem a prostituáltakat. Abból indul ki, hogy az esetek túlnyomó többségében ez utóbbi a gyengébb partner azokkal szemben, akik csak szexuális igényeik kielégítésére használják ki őt. E törvény újszerűsége éppen abban áll, hogy szakít az évszázados gyakorlattal, amely láthatatlanná teszi az elkövetőt, ezzel is az áldozatot téve felelőssé egy nem kívánt és kegyetlen társadalmi jelenségért. A svéd megközelítés széles körű szociális és társadalmi intézkedésekbe ágyazódik bele, és a problémát annak valódi gyökerénél kezeli. Ezért is tudott néhány év alatt eddig egyedülálló, statisztikailag kimutatható eredményeket felmutatni a prostitúció visszaszorításának terén.

A svéd törvénykezés a szexuális aktust nem jognak, hanem a partnerek által kölcsönösen gyakorolt kiváltságnak tekinti. Társadalmi valóságként ismeri el azt, hogy a prostitúció a férfiuralomból következik, és nem - mint a közhiedelem tartja - a nők természetéből. (Hiszen igaz, hogy a prostitúció ősidők óta létezik, de nem azért, mert "minden nő eladja magát", hanem mert a férfiak szexuális szolgáltatások iránti kereslete a patriarchátus kezdeteitől működteti a prostitúció piacát.)

A szexuális szolgáltatások fogyasztói szinte kizárólag férfiak, akár heteroszexuális, akár homoszexuális prostitúcióról van szó. Láthatóvá tételük nemcsak arra irányítja a figyelmet, hogy kik is konkrétan ezek a férfiak, hanem más nyilvánvaló kérdésekre is. Mi az a szemlélet, amely lehetővé teszi a prostitúció gyakorlatát? Mennyiben osztja a férfitársadalom ezt a szemléletet? Lehet, hogy a prostitúció puszta léte, illetve annak tagadása, hogy a prostituáltak a férfiuralom tragikus sorsú áldozatai, egyfajta biztonságot ad a férfitársadalomnak?

A prostitúció a férfiuralomnak mint társadalmi, sőt civilizációs rendnek a legalapvetőbb feltevéseit intézményesíti. A férfiak szocializációs folyamatába láthatatlanul beépül a bizonyosság, miszerint nemük révén joguk van a környezetük, a mindenki számára adott tér és idő felett rendelkezni. Ez a nők testére és a szexualitásra is kiterjed. (Innen már adott a lépés, hogy ami jog, azt jogos akár erőszakkal is megszerezni vagy megőrizni.) Az ezeken a feltevéseken alapuló társadalomban férfiérdek a prostitúció fennmaradása. Ezt mutatja az a tény is, hogy bár a férfiak többsége nem veszi igénybe a prostituáltak szolgáltatásait, mégis (legalábbis hallgatólagosan, gyakran pedig aktívan is) hozzájárul a prostitúció fenntartásához, védelmébe veszi annak gondolatát.

A prostitúció azonban nem egy gondolat. A prostitúció száj, hüvely és végbélnyílás, amelyet egy férfi a hímvesszőjével, néha a kezével, néha valamilyen tárggyal penetrál, hogy aztán egy másik, majd egy újabb és újabb és újabb és újabb férfi, egyik a másik után újra és újra ezt tegye. A prostitúció egyik hajtóeleme a nőgyűlölet, az agresszivitás, amely egy férfit egy prostituált megkeresésére és használatbavételére késztet, a mély megvetés, amely egy emberi életet néhány szexuálisan kihasználható lyukká redukál, és amellyel egy férfi azt tesz, amit akar. A nők szexuális eltárgyiasítása az elembertelenítés folyamata, amely előrevetíti annak végkifejletét, a nemi erőszakot. Ezt intézményesíti a prostitúció, hiszen a kliens olyasvalamit szerez a prostituálttól (aki valójában nem választotta az éppen vele való szeretkezést), amit egyébként csak erőszakkal tudna elérni. Az erőszak tényét a kliens (és a társadalom) két módon titkolja önmaga előtt: egy infrastruktúra és az azt működtető stricik, illetve pénz közbeiktatásával.

A prostitúcióban, ugyanúgy, mint a csoportos vagy háborús helyzetekben előforduló tömeges megerőszakolásokkor, férfiak arra használják a nők testét, hogy egymással kommunikáljanak és kifejezzék azt, ami összeköti őket. Ez valójában nem más, mint az, hogy ők nem nők. Egy férfi többek között azért tud prostituáltat találni, mert őelőtte már jártak nála más férfiak és őutána is fognak. Így válik a prostituált, alias a megerőszakolt nő teste a férfiasság közvetítő közegévé, amelyen keresztül férfiak megosztják egymással szexualitásukat, tettekben és szavakban. Nem véletlen, hogy a partnereiket bántalmazó férfiak a prostituáltakat idéző szavakkal ("te ringyó", "te szajha" stb.) szokták kísérni a rúgásokat és az ütéseket.

Egyfajta kultúra

A családon belüli, nők és gyermekek elleni erőszak és a prostitúció ugyanannak a kultúrának, a férfiuralom kultúrájának jelenségei. A köztudatban, de még a válóperekben is, még mindig terhelő a nőre nézve, ha "elhanyagolta" az úgynevezett házastársi kötelezettségeit, azaz nem volt időben asztalon a vacsora, arról nem is beszélve, ha nem tárta szét a lábát. Vagyis társadalmilag elfogadott, hogy a szex a férfi számára jog - ami ugyanakkor azt jelenti, hogy a nő számára kötelesség. Ezzel együtt jár az, hogy a férfi megtorolhatja, ha nem kapja meg, amire jogot formál, vagy hogy pénzért megvásárolhatja, még akkor is, ha ezzel a társadalom egy egész csoportját teszi ki kegyetlen, traumatizáló és megalázó bánásmódnak. A prostitúció legalizálása, normalizálása társadalmi normává emelné ezeket a "jogokat". Annak elismerése, hogy a pénz többet ér, mint egy nő, különösen, ha prostituált, azt is szentesítené, hogy az így megvásárolt emberi életnek többé nincs jelentősége a civil vagy társadalmi öntudat, a lelkiismeret, a törvénytisztelet, az állampolgári jogok vagy az emberi méltóság vonatkozásában. Ez beláthatatlan időre és beláthatatlan mértékben megrontaná a nők helyzetét és a társadalmi együttélést.

A prostitúció kezelésének svéd modellje azt mutatja, hogy lehet előrelépni ebben a témában. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a férfitársadalom szembenézzen a saját szerepéről alkotott képzeteivel és azok valódi következményeivel.

SZIL PÉTER
pszichoterapeuta,
A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom tagja

Megjelent:  Népszabadság,  2004. május 15.